Az Állatok Világnapját október 4-én, Ferenc napján ünnepeljük. Assisi Szent Ferenc, a 13. században azt hirdette, hogy szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen. Gondolkodásának és tetteinek középpontjában a feltétel nélküli szeretet állt. A róla szóló történetekből kiderül, hogy nem csak az emberekért végzett misszionárius munkát, hanem az állatokért és a természetért is. A legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük.
Október negyedike az állatok jogainak és jólétének nemzetközi ünnepe, amely az állatokkal szembeni jobb bánásmód szükségességét hirdeti! Az Állatok Világnapja 1925-ben indult útjára Németországból. A következő években egyre több európai ország csatlakozott a kezdeményezéshez, 1931-ben pedig hivatalosan is nemzetközi ünneppé vált. Fontos célja, hogy a világ minden állat számára jobb hely legyen! Felhívja a figyelmet az állatvilág szépségére, annak fontosságára, az emberek és az állatok közötti együttélés szabályaira. Üzenet Földünk élőlényeinek védelmére, intelem a természet tiszteletére. Nem csak a háziasított állatokról szól, hanem a vadállatokról, a veszélyeztetett fajokról, valamint azokról, akiket a környezeti pusztítás, vagy a védelem hiánya fenyeget. Emlékeztet, hogy szeressük, felelősen gondozzuk, védjük, értékeljük és tiszteljük az állatokat, hiszen az ökoszisztémánk részei. Az Állatok Világnapján felhívjuk a figyelmet az ökoszisztémák egyensúlyának megőrzésének fontosságára is, mert ezek rendkívül törékeny rendszerek. Amikor egy faj eltűnik az ökoszisztémából, annak komoly következményei vannak annak többi részére is.
Mi Éva Nénivel töltöttük el ezt a délelőttöt, aki nagy türelemmel és kedvességgel mesélt nekünk szűkebb környezetünkben élő, erdei állatainkról (dámszarvas, gímszarvas, őz, aranysakál, róka, borz, erdei fülesbagoly, mókus, vaddisznó). Hang-, és képanyaggal megidézte őket, megtapogathattuk bundájukat, tollukat, karmukat, szarvukat vagy éppen a vaddisznó agyarat. Ezen tapasztalat szerzés mellett, agyunkat megtornáztatva összehasonlítottuk méretüket, életvitelüket, táplálkozási szokásaikat.
Remélve, hogy ezzel nem csak ismereteinket bővítettük, hanem a környezetünk felé irányuló felelős magatartásunkat is növeltük, alakítottuk. Mindezt ragyogó szemmel vidám hangulatban tettük, köszönve Tasnádi Évának.
