Egy lelkes, nagy csapat! Egy ragyogó nap! Egy szomjas erdő!
Ezek voltak az október 3-ai kirándulásunk összetevői.
A szárazság miatt gombákat most nem tanulmányozhattunk az őszi erdőben, és az út porát is felverte a hosszan kígyózó csapatunk. A vadakat pedig jó előre figyelmeztette jöttünkre beszélgetésünk moraja és a vidám gyermekkacaj. Az elénk táruló táj látványa azonban kárpótolt mindezért, hiszen az most is gyönyörű volt.
Piknikezhettünk a pihenőben, a vállalkozó kedvűek pedig, legyőzve a lépcsőket, felkapaszkodhattak a csúcsig, közben bepillantva a valamikor minden bizonnyal összkomfortosnak számító ősemberlakokba.
Kellemesen elfáradva, a következő alkalmat tervezgetve búcsúztunk egymástól. Köszönjük lelkesedéseteket és azt, hogy együtt túrázhattunk!