Az idő folyása tántoríthatatlanul halad előre, így a székhely óvodában nagycsoportos katicásaink is elérkeztek egy új élethelyzet kapujába. Ők arra készülnek, hogy őszre tankönyvekkel megrakott iskolatáskát vesznek a hátukra. 22 kíváncsi tekintetű kisgyermekünk nyakába akasztottunk emlékekkel megrakott tarisznyát, 2025. június 5-én a székhelyintézményünkben. Bennünk a büszkeség és a szomorúság furcsa elegye munkálkodik, hisz az együtt töltött évek alatt, úgy nőttek szívünkhöz, mintha saját gyermekeink lennének. Mindenkit egyéni mértéke alapján igyekeztünk segíteni kíváncsisága kielégítésében, tapasztalásainak szerzésében, tudásának gyarapításában, érzelmi és szociális fejlődésében. Az öröm és a játék mellett megéltünk együtt szomorúságot, vitát, és megtanultuk megoldani azt, és a békességre törekvést is, legalábbis a cél ez volt. Ismertük egymás rezzenéseit, szemeink villanását, és tudtuk bármi van is, egy ölelés mindig mindenre gyógyír!
A hagyományos búcsúkirándulást Orsi Néni a Veresegyházi Medveotthonba szervezte. Jó hangulatban indultunk neki az útnak májusban, és a lényeg, hogy úgy is értünk vissza. Kíváncsiak voltak és érdeklődőek, figyeltek ránk és csak kérnünk kellett, nem fegyelmezni! Mondhatnánk azt is, hogy tanulmányi kiránduláson vettünk rész, hisz éppen túl voltunk a közlekedési kultúra világnapján, így Budapesten áthaladva, megfigyeltünk és megtárgyaltunk minden közlekedési eszközt. Az éppen aktuális madarak és fák napja apropójából, pedig a parkban különleges fákat és madarakat figyeltünk meg, sőt szárnyfesztávolságokat is hasonlítottunk. A felelős állat tartartás meg a hely mivoltából kerülhetett szóba, hisz Közép-Európa egyetlen medveotthonába magántartásból és állatkertekből, külföldről is, kerülnek be az állatok. Nem csak medvék, és több egyednek nem volt jó sora, előző helyén. Mélyen megérintette őket a „táncoló medve” látványa, amelyet először viccesnek találtak, aztán megértették, hogy a maci szűnni nem akaró kényszeres mozgása betegség, amit az előző, kishelyen való tartás okozott. A „szociális viszonyok és társaskapcsolatok” témájában pedig a farkasfalka viselkedése adott beszélgetési támpontot számunkra. Mint minden kirándulásunk esetén, így most is, a közös piknik igazi fénypont volt, a játszótér pedig kellő mértékben tette még izgalmasabbá a napot.
Szívből kívánunk minden iskolába készülőnek további boldog gyermekkort, és sikeres iskolás éveket. Senki se feledje, hogy a „volt óvodám” az a hely, ahol mindig lehet igényelni egy ölelést, de csak miután az ottmaradottak kellően kicsodálkozzák magukat azon, hogy az igénylő mekkorát nőt, az utolsó találkozásuk óta.
