Óvodánk mindkét épületében, március 14-én tartottuk ünnepélyes megemlékezésünket, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeire.
A székhelyintézményben a kis és középső csoportos gyermekeink, már 13-án felkeresték bölcsődés társaikat és előadták nekik a másnapi műsor főpróbáját.
A hét minden napján, már huszárosat játszottunk, várat foglaltunk a tornatermünkben, mondókázva meneteltük, és zenget minden terem a katonás daloktól, versektől. Gyártottuk a csákókat, zászlót festettünk és kokárdákat készítettünk, megismerve így a nemzeti trikolort, és abban a színek jelentését. Pénteken ünneplőt öltve, kokárdát tűzve gyűltünk össze, igazi kooperatív „munkával”, hisz a katica csoportosok rendezték a termet, a nyuszi csoportosok meghívtak mindenkit és versekkel , dalokkal elmesélték nekünk, hogy mi is történt sok-sok évvel ezelőtt ezen a napon. A sünisek pedig eljátszották nekünk a Kőleves című mesét. Így szembesültünk a hajdan volt huszárok leleményességével, illetve levonhattuk a tanulságot is, az összefogás hasznosságáról egy közösségben. Az ünnepséget a himnusz és a szózat meghallgatása keretezte. A közös ünnepségek alkalmával mindig, így most is, minden csoport megajándékozza a hallgatóságot egy egy általuk tanult dal vagy vers előadásával. A nagycsoportosok az ünnepre készülve megfogalmazták a saját 12 pontjukat is, jobban mondva azokat a dolgokat szedték össze, amit hiányolnának az életükből, ha nem élhetnénk szabadságban. Úgy bele jöttek, hogy több is lett mint 12, de elmondták például, hogy milyen fontos, hogy szabadon játszhatnak minden nap, vagy hogy minden nap kimehetnek a szabadba, minden nap olvasnak nekik mesét, és már készülvén a vízvilágnapjára, az is eszükbe jutott, hogy milyen fontos és jó nekünk, hogy minden nap van tiszta vizünk.
Ismét jó volt együtt ünnepelni, jó volt érezni, hogy Bóbita óvodások vagyunk!